Ki vagyok én valójában?

 Ebben: Blog

A napokban egyik ügyfelem kijelentésén töprengtem. Azt mondta, hogy igyekszik kerülni a nagyobb társasági eseményeket, baráti találkozókat, mert attól fél, hogy ismeretlenek felteszik majd a kérdést: és te hol/mit dolgozol? Néhány hónapja munkanélküli, és nem tud könnyű szívvel válaszolni erre a kérdésre. Bár már sokszor kérdezték tőle, de még mindig nem tudott hozzászokni az új helyzetéhez, és nincs meg a határozott és önmaga számára is elfogadható válasza…

Hajlamosak vagyunk úgy és azzal definiálni magunkat, amit dolgozunk. Olyannyira kitölti az életünket a munka, a munkahelyi kapcsolataink, a munkába járás, és minden, ami a munkahellyel összefügg, hogy elfeledkezünk arról, hogy kik is vagyunk valójában…

Nem először dolgozom olyan ügyféllel, aki azután keresett fel, hogy leépítés miatt vagy más okból vált munkanélkülivé. Ilyen helyzetben – a sokkhatás után – időre van szüksége mindenkinek, hogy képes legyen ismét bízni önmagában, és meglássa azokat a lehetőségeket, amelyek továbbsegítik szakmai és magánéletében. De ehhez újra meg kell találnia önmagát, saját értékeit.

Ehhez szoktam ezt a kis gyakorlatot ajánlani:
Gondold végig, hogy az életed különböző helyzeteiben milyen szerepekben vagy jelen, és fogalmazd meg, mi a legfőbb értéked abban a szerepben. Ha elkészült a listád, új perspektívákból láthatod önmagad – hogy ki is vagy valójában.

Nagy változások idején érdemes ilyen listát írni! Segít abban is, hogy válaszolni tudjunk arra a bizonyos, ijesztőnek tűnő kérdésre…

Néhány példa: Nő vagyok, társ, gyerek, testvér, türelmes hallgató, segítő barát, örök tanuló, szenvedélyes utazó, vendég, vendéglátó, tervezgető, álmodozó, író és költő, szakács és cukrász (gyakran kísérletező), kutató és felfedező… – és még sok-sok minden más…

Tényleg a munkád tesz azzá, aki vagy? Te mit írnál a listádra?

 

Lépj velünk kapcsolatba!

Ha kérdésed van, oszd meg velünk!

Nem olvasható? Szöveg csere. captcha txt