Az erő velem
(Részlet egy coaching beszélgetésből)
– Úgy érzem, megvan bennem az elszántság, hogy kilépjek a munkahelyemről, de mégsem teszek semmit. Félek kilépni a bizonytalanba. Ez a félelmem valahogy felülírja az “elszántságot” (szomorúan mosolyog).
– Mire lenne szükséged ahhoz, hogy leküzdd ezt a félelmet?
– Ha tudnám, hogy utána mi lesz…. (kínos nevetés) De csak annyit tudok, hogy ez most nem jó, és nem akarok belebetegedni.
– Ez egy fontos tudás! Erőt adhat ahhoz, hogy változtass!
– (sóhajt) Az a nehéz, hogy a döntést ugyan meghoztam, de még nagyon nyom itt bent valami (a mellkasára mutat) és emiatt nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Állandó szorongás van bennem.
– Én azt gondolom, hogy még nem hoztad meg a döntést, de egy belső hang már egyre hangosabban kérdezgeti, hogy mi lesz már?
– Ez nagyon így van! Egyre erősebb a belső hangom, hogy lépjek már. Lépjek ki a “birkák” közül (akik szintén nem érzik jól magukat). Lehet, hogy ez a kulcs: meg kell mutatnom a többieknek, hogy lépnünk kell!
Ezen felvillanyozódik! Elképzeljük, hogy mi lesz azután, ha bemegy másnap a főnökéhez és felmond. Ötletelget, felvázol néhány lehetőséget. Enyhül a mellkasi szorítás is… Kimozdult az önsajnálatból, már nem keres kifogásokat, nem okolja a tehetetlenségét vagy a félelmét. Beleáll a helyzetbe. Előre néz és már indul is… Most már tényleg meghozta a döntést.
