A szélén
“A szélén állva mindenfélét láthatsz, amit középről soha. Hatalmas dolgokat, amilyeneket álmodni sem lehet. A peremen lévők látják meg ezeket először.” Kurt Vonnegut
Ez az idézet jutott eszembe, amikor R.-el beszélgettem, aki nemrég felmondott a munkahelyén. Külső szemmel jó állást hagyott ott egy bankban, közel 10 év után. De már legalább 3 éve nem érezte jól magát, és ez most tudatosult számára, amikor eljött hozzám coachingba, és végiggondolta, mi is van most vele.
3 éve kapott egy új főnököt, aki folyamatos ellenőrzésekkel, számonkérésekkel mérgezte a beosztottak mindennapjait. R. az elmúlt fél évben már észrevette, hogy szinte nincs olyan nap, amikor ne stresszesen, gyomorgörccsel ébredne. Nem szeretett bemenni a munkahelyére, habár a munkáját szerette és a kollégáival is jól kijött. Pedig sokáig minden jó volt. Gyors karriert futott be a banknál, és hamar csoportvezető lett. Élvezte az új feladatokat, a döntésekkel járó felelősséget, és szívesen is állt bele a nehéz helyzetekbe. Aztán az új főnöke (R. szavaival) “átkalibrálta” a munkáját. Egyre több olyan (kellemetlen) feladatot kapott, amit a főnöke nem akart megcsinálni – például neki kellett felmondania két kollégának, akiket költségtakarékosság miatt küldtek el. R. rosszul érezte magát, mert ha egyszer nem is vett részt a döntésben, akkor miért ő kell, hogy elküldje a beosztottjait. Ez is megviselte, de szenvedett attól is, hogy nincs már meg a korábbi önállósága. A számonkérések, a főnöke agresszív kommunikációja miatt jutott el oda, hogy egyik nap, indulatból, beadta a felmondását. A főnöke nem is próbálta marasztalni, sőt, csak azt mondogatta, hogy mennyire csalódott benne.
R. két hónapja nem dolgozott, mikor találkoztunk. A koronavírus-járvány elején mondott fel és úgy érezte, megérdemelt pihenését tölti. Nyugodt volt, kisimult, és elégedett magával, hogy képes volt kilépni a mérgező környezetből. Egészen más szemmel látta a régi önmagát, a munkahelyi környezetét.
Ezért is jutott eszembe a fenti idézet. R. történetében megláttam bármelyikünket, aki a kényelmes, biztonságosnak hitt “középről” egyszer csak a “szélre” kerül. Jelen helyzetben a munkahelyéről való kilépéssel a bizonytalanságba lépett. De valami olyat láthat innen, amit bentről nem, mert a “szélre” kerüléssel kénytelen volt önmagával szembe nézni: mi is fontos neki, mire van szüksége. És mire nem.
