Belső szabadság
“A túlféltő szülők gyerekei maguk is jobban szoronganak a kelleténél, ugyanakkor gyakran kifejezetten agresszívek is. Azért, mert az aggódó szülő már a kezdetektől arra tanítja a gyerekét, hogy minden helyzetben védekező pozíciót vegyen fel. Az ilyesformán örökös készenlétre és gyanakvásra kondicionált szorongó gyerekből olykor robbanásszerűen tör föl az agresszió. Mivel mindenhol veszélyeket szimatol, gyakran ő támad először, elemi indulattal… Pedig a szülő eredetileg éppen a konfliktusoktól szerette volna megkímélni…
De miért rettegünk annyira a konfliktusoktól? Hiszen természetes dolog, hogy a szuverén ember időről időre konfliktusokba kerül a környezetével, amiket a vélemények és érdekek ütköztetése után kompromiszumokkal oldhat fel. Az elleplezett konfliktus sokkal inkább agressziókeltő, mint a nyltan felvállalt és a kibékülésig elvitt összetűzés…
Aki túlságosan szorong az ellentmondásoktól, nem bírja azok természetes feszültségét, az az egyértelmű, leegyszerűsítő válaszokat keresi, miközben a valóság mindig bonyolult és többértelmű. A valóságban jelen lenni nehéz és fárasztó. Mindig mindenről újra kell dönteni. És persze az ember téved is nemegyszer. Mégis ez az emberi magatartás hozza a legjobb eredményeket. ”
(Vekerdy Tamás: Belső szabadság)
