Karrierváltásban 3.rész

Tedd meg az első lépést, aztán már menni fog!

Mikor legközelebb találkoztunk, Ádám azzal a hírrel fogadott, hogy átszervezés lesz a részlegüknél és lehet, hogy pár hónapon belül megszűnik a pozíciója.

“Sokkolt a hír, amikor ezt tegnap elmondta nekem az egyik főnököm, akivel jóban vagyok. Még nem hivatalos, de nekem szólt, hogy szerinte kezdjek el állást keresni… Váratlanul ért és tényleg nem tudtam mit is kezdjek ezzel a dologgal hirtelen. Annyira, hogy még a feleségemnek sem mondtam el, mert ő meg olyan vidáman jött haza tegnap este, hogy nem akartam elrontani a kedvét. Szóval Te vagy az első, akivel beszélek erről…”

“Huhhh… Ez valóban váratlan fordulat, pláne, mert eddig arról beszéltünk, hogy Te szeretnél váltani. És most kapsz egy lökést is, egy új motivációt, ami miatt lépned kell… Azt javaslom, hogy koncentráljunk arra, hogy milyen állásokat szeretnél megpályázni. Hogy haladtál a múltkori találkozónk óta?”

“Összeszedtem pár hirdetést, ahogy javasoltad, és megnéztem, mi az, amiben én megfelelnék nekik. Elég nehéz ez, mert minden hirdetésben találtam olyat, amit én biztosan nem tudok, nem csináltam, nincs tapasztalatom. Aztán ez a sok negatív gondolat el is vette a kedvem a további keresgéléstől. Itt tartok most…”

“Vagyis ha jól értem, visszahúzod saját magadat. Ez természetes, mert már régen csináltál ilyet,  ijesztő, hogy be kell szállnod a versenybe, meg kell mérettetned a piacon. Ezért is hangsúlyosabb most, hogy mi az, amit nem tudsz, mint az, amiben tapasztalatod van, ami érdekelne, amiben fejlődni szeretnél.”

“Az ‘ijesztő’-ről jut eszembe: voltam nemrég egy túrán, ahol láncokba kapaszkodva, sziklákra másztunk fel. Nagyon félelmetes volt, de jó volt legyőzni a félelmemet és jó érzés volt visszanézni, hogy milyen keskeny úton mentem végig. Most is hasonlót érzek, ahogy erről beszélünk, hogy félelmetes az út, de jó lesz visszanézni, hogy képes voltam megtenni…”

Úgy érzem ez volt a fordulat Ádámnál. Megértette, hogy képes legyőzni a félelmeit – megtapasztalta a sziklamászásnál – és a munkahelyi változások is ösztönzőleg hatottak rá. Megnéztük azt a néhány hirdetést, amit kiválasztott és el is küldtük az önéletrajzát pár helyre. Éreztem, hogy időre van még szüksége ahhoz, hogy az önbizalma megerősödjön, hogy felismerje és elfogadja a saját értékeit, képességeit. De az első lépéseket már megtette: megírta az önéletrajzát, jelentkezett néhány állásra.

A következő találkozónkig azt a feladatot adtam Ádámnak, hogy gondolja végig miben fejlődött, mióta ezen a munkahelyen dolgozik és mit tanult itt. Az is fontos, hogy mit tanult magáról.

“Na ezen sokat kell gondolkodnom, már most érzem. Azt még össze tudom szedni, hogy milyen tréningeken voltam, meg milyen munkakörökben. De az, hogy magamról mit tanultam? Ilyenre gondolsz például, hogy nem szeretem, ha nem hagynak egyedül dolgozni?”

“Igen, pontosan. Ezt persze úgy lehet pozitívan megfogalmazni, hogy szeretsz önállóan dolgozni… Lehet persze a negatív oldalról közelíteni,de nem érdemes. Talán illik ide Woody Allen egyik mondása, hogy ‘ebben az étteremben borzalmas az étel, és nagyon kicsik az adagok.’ Szóval arra bíztatlak, hogy próbálj pozitív maradni! Fontos, hogy ezeket a tanulásokat összeírd magadnak, mert ezzel fel tudsz készülni arra, hogy megmutasd egy HR-esnek egy állásinterjún, hogy ki vagy, mit tudsz, milyen lehet veled dolgozni…”

(4. rész – Felkészülés az állásinterjúra)

(kép: Norvégia)

Lépj velünk kapcsolatba!

Ha kérdésed van, oszd meg velünk!

Nem olvasható? Szöveg csere. captcha txt