“Szeretne tücsök lenni…”
„Hogyan mutathatom meg a világnak, hogy ki is vagyok én valójában?” – ezzel a kérdéssel kezdi a beszélgetést. Költői kérdés és segélykiáltás is egyben… Egyre inkább azt érzi, hogy az csak egy szerep, amit magára húz, amikor valakivel beszélget és nem mond ellent, pedig nagyon más a véleménye. Mert nem akar vitát. Vagy amikor a munkahelyén nem szól, pedig szívesen elvállalná a feladatot, amit egy kollégája már rég nem szeret csinálni. Azt mondja, ha szólna a főnökének vagy a kollégának, az egy konfliktus forrása lehet, és jobb a békesség.
Szorongás, tehetetlenség, szégyen. És főleg magány. Ezekről az érzésekről beszél, amikor arról kérdezem, mi akadályozza meg abban, hogy megmutassa magát, kimondja a véleményét, kiálljon magáért. „Nem igazán kapok pozitív visszajelzéseket a munkahelyemen. Olyan mintha én lennék a mesebeli szorgos hangya, akiről mindenki tudja, hogy milyen, meg is felel ennek az elvárásnak, tehát nincs is miről beszélni. Pedig igazából, legbelül, szeretnék tücsök lenni, és élvezni a szabadságot.” Annak a szabadságát, hogy nem kell szorgos hangyának lennie. “Jó lenne elengedni ezt az érzést… hogy ilyen kell, hogy legyek…”
És van-e olyan élménye, amikor képes volt ellent mondani, képes volt kimondani, mit is szeretne és jó érzés volt, büszke volt magára? Kis gondolkodás után vidámabb hangon folytatja. Leginkább a sporthoz tudja kötni a jó érzéseit: nemrég csatlakozott egy futóklubhoz és rendszeresen eljár futni. Ezt egyedül döntötte el, mert keresett valami olyan elfoglaltságot, ami örömet okoz és a futás ilyen. De társaságra vágyott és a futóklub jó ötletnek bizonyult. A futótársak között önmaga, velük arról beszél, ami érdekli, és itt nem érzi, hogy szerepet játszana. Példákat is tud mondani nagy vitákra, jó beszélgetésekre amikor edzésre mentek vagy hazafelé a buszon…
Mindketten megkönnyebbülünk. Megvan a megoldás: vannak fogódzók, van jó élmény, vannak jó tapasztalatok… Ezzel már tudunk dolgozni…
A legnehezebb beleállni egy döntésbe, és nem félreállni.
Félelmetes, mert lehet, hogy nem az fog történni, amire számítunk. De az is lehet, hogy ami történik, végül olyan élmény lesz, ami mindörökre megváltoztat. És már nem számít sem a “szorgos hangya”, sem a “szabad tücsök” állapot. Mert én én vagyok. Úgy vagyok ÉN, ahogy vagyok. Ez adja a szabadságot.
