Belső korlátaink…
“Akit feldühít minden olyan dolog, ami fölött nincs befolyása (egy másik ember, egy közlekedési dugó, egy lekésett repülő, az időjárás stb.), az hagyja magát túszul ejteni.
A tehetetlenség érzése az első jele annak, hogy tússzá váltam.
Túszok lehetünk, amikor feladjuk a személyes hatalmunkat és engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a csapdába esettség és a tehetetlenség érzése.
A belső dialógus (ami a fejünkben zajlik) vagy bent tart a túszállapotban, vagy segít azon úrrá lenni.
…
Amikor az együttműködést, sőt megadást választjuk, nem vagyunk túszok. Azáltal, hogy megértjük magunkat, és hogy miképpen működik tudatunk, megtanulhatunk megszabadulni belső korlátainktól és valódi döntéseket hozhatunk.”
(George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál)
