Szerepeink
A szerepeinkről beszélgettünk ma. Hogy milyen szerepben vagyunk jelen a munkahelyünkön, otthon, a buszon az ellenőrrel szemben, iskolában vagy egy konfliktusban a pénztár előtti sorban… Ki is az az “én” és mi az amit ebből tudatosan élek meg. Egyáltalán lehet-e ezeket a szerepeket tudatosan magunkra venni, irányítani, letenni? Hogyan tudom egyensúlyban tartani azt, aki igazán én vagyok?
A munkahelyemen például kolléga vagyok, főnök vagy beosztott, csapatjátékos és magányos harcos, szakértő és tanulni vágyó munkatárs. És még sokminden más. És – vagy. Merthogy lehetek többféle szerepben is egyszerre. Hogyan élem meg ezeket a helyzeteket, szerepeket? Mennyire vagyok én magam és mennyire érzem komfortosnak a szerepeimet?
Max Clayton, a pszichodráma egyik ‘atyja’ szerint úgy tudjuk jobban megismerni önmagunkat ezekben a szerepekben, ha hozzáteszünk egy jelzőt az alapján, ahogyan cselekszünk. Tehát ha én főnök vagyok, akkor lehetek: türelmes/türelmetlen főnök, megengedő vagy szigorúan számonkérő főnök, önmagamban bizonytalan főnök, sokszor kiboruló/ordibáló főnök… és így tovább. Mit mondanak ezek a jelzők önmagamról?
Vagy ha önmagamat, mint társ nézem meg. Ez is egy szerep. Figyelmes / alkalmazkodó / kompromisszumkész / türelmes / elfogadó ? Vagy ezek ellenkezője? Mit mondanak ezek a jellemzők magamról és a kapcsolatunkról?
Fodor Ákos egy szép haikuban így ír:
segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis
(Gyakorlatok)
